Egy éjszakáról, melyben három thai táncos kisgyerek, egy boszorkányszerű öregasszony és egy rosszul öltözött, negyvenes férfi szerepel. És egy délutánról, szintén velük

thai-táncos_1

Sötét van, de meleg. Utazásunk 28. órájában az éjfekete tenger méteres hullámai után végre szárazföldön. Bori sokat hányt, most piheg és elalszik a kezemben. Végre a szállodában vagyunk, a férjem épp becsekkol, mi várunk a kanapén, fejünk felett bólogatnak a kókuszpálmák, amikor befordul egy ütött-kopott pick up. A volánnál fáradt arcú férfi, a negyvenes évei közepén járhat. Mellette egy öregasszony, szigorú vonásai rezzenéstelenek, csak a szeme mozdul, mikor felbukkannak.

A gyerekek hárman vannak, csodásan kifestve, mesés ruhában jönnek ki a szálloda étterméből. Fürgén, egyesével kapaszkodnak fel a pick up platójára. A férfi hátranéz, mordul valamit, a gyerekek megkapaszkodnak, az autó nagyot rándul, vele együtt a gyerekek nyaka is megvonaglik, majd elindulnak. Hétévesek lehetnek a kicsik, maximum nyolc. Miért nincsenek még ágyban? Lehetséges, hogy dolgoztak és most végeztek? Nézem, ahogy elnyeli az autót az éjszaka, miközben mazsolává zsugorodik a szívem.

thai-táncos_2

Ken és a lányok. Úgy képzelik, ha nagyok lesznek, akkor is szeretnének együtt táncolni

Egy héttel később. Délután fél hat, kanyargós földút visz a helyi kisváros főutcájára. Kíváncsiságom nem hagyott nyugodni: Thong Nai Pan egyik boltjába beszéltük meg a találkozót a gyerekekkel. Ütött-kopott berendezéséről egyáltalán nem derül ki, hogy ez egy kifőzde vagy netán varroda, esetleg mindkettő egyszerre. Vendéglátónk sem visz közelebb a megoldáshoz, aki miután széles mosollyal fogad bennünket, eltűnik a hátsó kertben, ahonnan kakaskukorékolás hallatszik. Pár nappal ezelőtt, amikor elárultam, hogy Bori is elkísérne a találkozóra, felderültek az arcok, és nagy bólogatások közepette biztosítottak arról, hogy össze fog jönni. Úgy tűnik, itt, Thaiföldön, ha gyerekkel van az ember, automatikusan nő a bizalmi szint. Ennek köszönhetően az is kiderül, hogy a festett arcú gyerekek egyike kisfiú. Ő toppan be először – mondhatnám, hogy az ajtón, de itt nincs ilyen. Nagyon udvariasan köszön mindenkinek, eleinte picit zavarban van, de Bori előveszi az általa összeválogatott finomságokat, amit meglepetésként hoztunk. Ez sokat old a hangulaton.

thai-táncos_3

Bori akcióban (elől, szárnyakkal) – három felé osztja a meglepetéseket

Ken 8 éves, és ahogy ő fogalmaz: „Egyáltalán nincs abban semmi különös, hogy fiú vagyok és táncolok. Ezt a fiúk is táncolhatják.” Tolmácsunk is megerősíti, hogy nincs nemi megkötés, ám az öltözetnek és a sminknek követnie kell a hagyományt. Fontos az is, hogy minél korábban kezdjék el tanulni a lépéseket, amikor még elég hajlékonyak, mert az ujjaknak és a deréknak extrém utat kell bejárniuk. „Én ötéves korom óta táncolok – folytatja a kisfiú. – A tesóm és az unkatestvéreim hatévesek voltak, amikor elkezdtünk közösen gyakorolni.”

thai-táncos_4

Thaiföldön mindenkinek van beceneve. Idővel Krém, Ken és Süti teljes neve is kiderül. Creme becsületes nevén Padtharaporn Sarapon, testvére, Ken Audthapon Sarapon, illetve Cake (középen), azaz Chalita Rodkeaw

Megérkezik a két kislány: Creme – Ken testvére – és Cake. A lányok egy osztályba járnak, elválaszthatatlan jóbarátok. „Kábé két éve léptünk fel először. Előtte sokat próbáltunk, és nem nagyon izgulunk, ugye?” – kérdezi széles mosollyal Creme Cake-et. Kiderül, hogy egy kis izgalom azért mindig van, de félni semmitől sem félnek. Vagy ahogy Cake találóan megjegyzi: „Csak a félelmetes dolgoktól félünk”. Igyekszem tisztázni, mi is lehet ez. Oroszlán nem, sötétség sem… Talán attól az idős asszonytól a furgonban? „Á, ő Nagymama! Tőle tanultunk mindent!”- vágják rá kórusban a gyerekek. Sumnour Keawkra, azaz a nagyi hajdanán szintén táncos volt, és most minden fellépésükre elkíséri a gyerekeket. Kellő távolból, ám ágrus szemmel nézi, nem vétik-e el az előírt mozdulatokat. Hazafelé az autóban megbeszélik, kinek mi ment jól, s mi kevésbé.

thai-táncos_5

Ken kedvenc kézmozdulata

thai-táncos_6

A táncóra után Bori hálája jeléül bemutatja egyik kedvenc balettmozdulatát

Nem véletlen ez a szigorúság. A délvidék tradicionális tánca a Menora, amelyhez meghatározott koreográfia és dallamok tartoznak. A tánc egy király történetét meséli el, melyben egy jóslat miatt elüldözi lányát, kivel évekkel később újra egymásra találnak. A mozdulatok kötöttek, adott zenére adott láb-törzs-kéz-ujjtartás dukál. A zene is segít eligazodni, hogy a király történetében épp hol járunk.

thai-táncos_7

Phung, a nagynéni rendkívül közkedvelt lehet, állandóan telefonált, miközben másik kezével pingálta a gyerekeket

A smiket egy kedélyes nagynéni, Phung készíti. Kennel kezdi, miközben mintha az egész falu itt téblábolna: a gyerekek barátai is segítenek, valaki a ruhákat hozza elő egy hátsó raktárból, van, aki csak egy szóra tér be, nagy a jövés-menés, nevetés. Most épp az idősebb unokabáty fut be, ő fuvarozza a gyerekeket. Persze mondanivalója is van, véleménye szerint Phung azért nem táncol, mert túl nagyra nőtt – ezen mindenki nagyot derül, az érintett is. A telt idomokhoz eszerint jó adag humorérzék is jár.

thai-táncos_8

Motoros közönség – A gyerekülés itt leginkább gyerekállás

Ken fiú létére jól bírja a púderezést, de nekünk elárulja, hogy nem szereti. A ruha oké, de a sok festék nincs ínyére. „Ha nagy leszek, tánctanárként fogok dolgozni”. A kérdésre, érdeklik-e más, modern táncok, rövid gondolkodás után felel. „Nem. Én ezt szeretném tanítani.” Szándéka komolyságában nem lehet kétségünk, Borinak már mutat is egy-két trükkös mozdulatot.

thai-táncos_9

Cake és a pemzli

A lányok, miközben a sorukra várnak, játékból festegetik magukat, és közben elmesélik, hogy a szüleik is a környéken dolgoznak. Van, aki étteremben, van, akinek saját ajándékboltja van. Az ő terveik kicsit mások. Cake tanár szeretne lenni, Creme pedig orvos. Kíváncsi vagyok, felnőtt korukban hová szeretnének költözni, de most is meglepnek. „Mi itt szeretnénk maradni.” A testvérek utazni sem nagyon szeretnének, egyedül Cake-ben csillan meg a kalandvágy. „Azt hiszem, a Holdra szívesen eljutnék.”

thai-táncos_10

„Szépek, de félelmetesek is.” új körmeit próbálgatja Bori

Az éves iskolai fesztivál mellett hetente általában kétszer van fellépésük, két pazar szállodában. Ezekre vacsoraidő után kerül sor, ám este 9-re mindannyian ágyba kerülnek. Amikor megkérdezem, nem fáradnak-e el nagyon, nem alszanak-e el a másnapi órákon, felvont szemöldökkel tiltakoznak. és pukkadoznak a nevetéstől.

thai-táncos_11

A fejdísz elkészítése rendkívüli esemény ITT

A fellépésért természetesen pénz jár. Ezt havonta egyszer, amikor a család a városba utazik, beteszik a bankba, a gyerekek nevére. Megkérdezem, hogy a család felnőtt tagjai vesznek-e el ebből, akár a benzinköltségre. Vagy a fellépőruhára. Csóválják a fejüket: „Nem, dehogy. Ez a gyerekeké.” Az, hogy részt vehetnek az előkészületekben és hogy hozzák-viszik őket, nem teher. Úgy mondják, számukra is fontosak a hagyományok és az, hogy ez jelentsen valamit a fiatalabb generációk számára.

thai-táncos_12

Creme és másik unokatestvére hallott már Elzáról és Annáról, de a filmet nem látták

Bár a család minden tagjának fontos a hagyományok tisztelete, hamar kiderül: itt a nagyi a lelke mindennek. A koreográfia mellett a ruhákat is ő készíti, gyöngyökből sző felsőt és farokdíszt. Mindent megfoghatunk és megnézhetünk, ám amikor a fejdíszek kerülnek elő Sumnour mosolya megkeményedik. Ezeket Bori már nem próbálhatja fel. A névre szóló fejdíszeket egy különleges szertartás során készítik el, melyben több buddhista szerzetes is részt vesz. Folyamatos ima közben, közösen fonják a fejdísz törzsét képező szalagokat. A hosszú, rituális munka után mindegyik fejfedő áldásban részesül.

thai-táncos_13

A nehéz fejdíszeket (másfél kiló körül) törülközők segítségével szorítják a kicsik fejére

Zárul a készülődés: miközben fejükre helyezik saját fejdíszüket, kezüket imára tartják. Ez is tradicionális előírás. Kis, műanyag csalitartóban várakoznak a hosszú, zörgő körmök. Ezek már csak az utazás után, a szálloda előterében kerülnek az ujjakra.

thai-táncos_14

Ragyognak: büszke nagymama és táncos unokái

Beesteledett. A közel háromórás készülődés végén, talpig díszben áll mindhárom kis táncos. A furgon előállt, hogy elvigye őket az egyik szálloda színpadára. Összekulcsolt kézzel és gyönyörű mosollyal búcsúznak, majd mezítláb felpattannak a platóra, és elnyeli őket a párás meleg éjszaka.

Nui Paphathchon Yuennannak és Rebecca Pellizzernek külön köszönjük a riport elkészítésében nyújtott önzetlen segítségét
Fotó: Vince Tibor Vinyus

 

Még nincs hozzászólás.

Minden vélemény számít!

Köszönjük hozzászólását.