Doroteaff

 

Dorotea Panzarella ipari formatervező, aki játékokat tervez, de tényleg. A Clemetoninál dolgozik,  Olaszország hatalmas játékbirodalmában, de akinek gyereke van, itthon is egészen biztosan találkozott már Clementoni játékokkal.

emmo-+-bambina

Először az Emmóra figyeltünk fel, ami egy játék gyengénlátó gyerekeknek, de eredetileg Dorotea szakdolgozata volt. Bizony, vannak olyan egyetemek, ahol szakdolgozatként nem feltétlenül hosszú oldalakat kell teleírni, hanem mondjuk tervezni kell egy játékot. Az Emmót Dorotea a velencei egyetem befejezésekor, 2011-ben tervezte, és elnyert vele egy nemzetközi designdíjat, a WT Awardot. A játék célja, hogy segítségével az alig látó kicsik legyőzzék a félelmüket a tértől és segítséget kapjanak a motorikus és koordinációs képességük fejlesztésében. Ezt annyira érdekesnek találtuk, hogy felkerestük Doroteát, és mindenfélét kérdeztünk tőle.

palline_studio-visibilitÖ

– Hogy jutott eszedbe játékot tervezni gyengénlátó gyerekeknek, és mi az Emmo lényege?

– Hát ez hosszú történet… Először is az egyetemen csoportmunkában készítenünk kellett egy olyan interaktív projektet, amelynek van valami társadalmi haszna. Olyan működő modellnek kellett lennie, ami az Arduinót, bizonyos mikrokontrolleres áramköröket használ. Ennek kapcsán ismerkedtem meg az elektronikában rejlő lehetőségekkel. Mindeközben, szintén az egyetemen, nagy érdeklődéssel hallgattam pszichológiát, és ezt is valahogy be akartam építeni a szakdolgozatomba. Ekkor határoztam el, hogy valamilyen gyerekeknek szóló, interaktív dolgot szeretnék csinálni, de még nem tudtam, hogy mit.
Sok ötletem és gondolatom volt, és végül ez a tűnt a legérdekesebbnek és a legnagyobb kihívásnak. Az világos volt, hogy sok háttérkutatást igényel. Észak-Olaszországban három vakok számára létesített központban jártam (Padovában, Triesztben és Bolzanóban) többször is, megismerkedtem az ott folyó munkával, a gyerekekkel, láttam, hogyan játszanak és a lehetőségeiken belül hogyan fejlesztik őket.

screenshot-emmo-2

– És mit tapasztaltál?

–  Észrevettem, hogy a tevékenységeik legnagyobb  része a hallás és a tapintás használatára és fejlesztésére irányul, de ugyanilyen fontos a motoros tevékenység is. Ezen kívül azt is tapasztaltam (és tanultam), hogy milyen fontos nekik, hogy érezzék, értsék, megismerjék a teret, ami körülveszi őket, és memorizálni tudják a részleteket. Ekkor jutottam el oda, hogy egy olyan játékot tervezzek, ami segíti a térérzékelést és a memóriát is fejleszti.

– Ez hogyan jelentkezik az Emmóban?

– A játék lényege, hogy a színes, világító darabokat levesszük a báziselemről és elhelyezzük a helyiségben. A kisgyerek kap a kezébe egy varázspálcát, amivel meg kell keresnie a darabokat. Ahogy pálcával a kezében közelít egy ilyen színes darabhoz, az világítani kezd és kiad valamilyen hangot. A báziselem határozta meg, hogy milyen sorrendben kell megtalálni a darabokat. Emmo tehát részben memóriajáték is, plusz a keresés arra ösztönzi a gyerekeket, hogy a „varázspálcával” a kezükben bátran járkáljanak a szobában és feltérképezzék a teret maguk körül.

emmo-05

– Teszteltétek a játékot gyerekek között?

– Az az igazság, hogy Emmo egyelőre megmaradt szakdolgozatnak… Készült belőle egy modell, de ahhoz, hogy igazi, eladható termék legyen, még sok munkára lenne szükség, elsősorban mérnökire. A modell nagyon törékeny, nem lehet vele igazán játszani, de mindhárom intézetben, ahol jártam, a nevelők és a gyengénlátó gyerekek anyukái is mindig elmondták, milyen fontos, hogy ilyen típusú, játékos feladatokkal fejlesszük a gyerekeket. Én nagyon hiszek az Emmóban és fontosnak tartom, de még nem találtam olyan céget (valószínűleg nem is foglalkoztam vele eleget), amelyik finanszírozná a további fejlesztést.  Sok levelet és emailt kapok szülőktől, akik érdeklődnek a projekt iránt, úgyhogy azt hiszem, most már tényleg ideje lenne komolyabban foglalkoznom ezzel is. Ebben a mostani munkám talán segíthet is.

– Mit csinálsz pontosan a Clementoninál?

– Hét hónapja dolgozom itt, a 0-3 éves gyerekek osztályán. Egészen kicsiknek tervezek és modellezek 3D-ben alapvetően fejlesztő játékokat, ami hihetetlenül izgalmas munka, és nagyon sokat tanulok is belőle. Tervezés közben a dizájnon és a játék rendeltetésén, funkcióján kívül kívül figyelni kell a technikai részletekre, arra, hogy alkalmas legyen sorozatgyártásra, megfeleljen a biztonsági előírásoknak, beleférjen a költségvetésbe. Rendkívül inspiráló munka, és tényleg azt mondhatom, hogy mindennap örömmel megyek be dolgozni.

 

Trackback-ek ehhez a bejegyzéshez

  1. Emmo | 2011 at dorotea panzarella - industrial designer

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük hozzászólását.