Torzonborz barátunk, LANCZKOR GÁBOR, aki költő, író (FOLYAMISTEN), zenész, és történetesen a balatonhenyei szomszédunk, első pürés szösszenetét a kullancsokról írta.

lulu_4430

Amikor Térey János Protokoll című, akkor még készülő verses regényének egyik fejezetét véleményeztem a szerzőnek (aki amúgy hasonlóan szokott eljárni az én kézirataimmal), javasoltam neki, hogy azt a részt, ahol egy kirándulás közben az apuka kullancsot talál a kisgyerekében, írja át. Orvoshoz vinni a gyereket egy kullanccsal, abszurdum, ilyen nincs, mondtam Jánosnak, ezt az égadta világon senki nem hiszi el, írd át. Nem írom át, ismerek ilyen embereket, makacskodott, és nyilván igaza volt, vannak ilyen szülők. A természet a sátán temploma, mondja Lars von Trier Antikrisztusában az egyik szereplő. Chaos reigns, a káosz uralkodik, ez egy róka szájából hangzik el ugyanebben a filmben, az egyik epizód (szerintem) fergeteges lezárásaként. Kullancsok márpedig léteznek, és manapság már nem kell feltétlenül a Börzsöny vagy a Bakony sűrű erdeit járnunk, hogy összeakadjunk velük, elég csak az újlipótvárosi Szent István parkba lemenni, ám démonizálni őket (a minden kisgyerekes baráti körben bőven fellelhető rémtörténetek ellenére) nagy kár. A nagyvárosi szmog tünetei inkább csak áttételesen és jóval körmönfontabban jelentkeznek, mint amilyennek egy durva antibiotikumokkal kikezelt Lyme-kór lefolyását képzeljük, ugyanakkor az is tény, hogy viszonylag ritkán zuhannak a járókelők fejére a rossz állapotú belvárosi homlokzatok párkánydarabjai. Amivel csak annyit szeretnék mondani, hogy ha a fűbe vagy a bokrok közé, vagy egyszerűen csak egy vidéki osztálykirándulásra eleresztett gyerekünkben kullancsot találunk, azonnal szedjük ki, lehetőleg a patikákban kapható speciális csipeszt használva (vagy anyus éles körmét), és legközelebb is eresszük a csemetét a zöldbe, feltétel nélkül.

Lanczkor Gábor még a pürén

Trackback-ek ehhez a bejegyzéshez

  1. „Tarts önmagadtól” | Kortárs Online

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük hozzászólását.