Amikor gyereke lesz az embernek, vele együtt megszületik valami váratlan és kreatív erő is. Ebből sok elmegy a hétköznapokra, ám a maradékból ezernyi dolog születhet. Például egy blog (pure), egy klassz közösségi hely (hellóanyu) vagy stílusos gyerekszobák (babyberry). Most ez utóbbiról lesz szó.

babybimg_1

Van egy gyerekszoba-kollekció, aminek az a neve, hogy City Life. Űrhajók, versenyautók és felhőkarcolók vannak benne, és sok fekete-fehér meg sárga. És a lámpák! Teljesen odáig vagyok érte, főleg azért mert olyan ritka az, amikor az ízlés, a design és a funkció együtt képes megjelenni egy gyerekszobában – és mondjuk elérhető áron.
Üdítő volt találkozni Katona Eszterrel és cégével. Eszter kislánya születésekor szembesült azzal, hogy itthon nem talál olyan gyerekszobaberendezést, ahol az alkotóelemek illenek egymáshoz. Így Luca Sára születése után nem sokkal megalakította cégét, ahol három alkotótársával, Hegedűs Zsanett tervezővel, Franta Ági tárgytervezővel és Balázs Éva grafikussal több kollekciót is piacra dobtak. Ezek a City Life, az I Love Books és a So Gold. Nézzétek, őrült jók: 

babyberry_city-life_3

babyberry_i-love-books_pinl

babyberry_so-gold_pottyos

Még mielőtt összeállt volna a csapatod, Luca Sára szobájába még te varrtad, készítetted el a dolgokat. Már ez is elég éles váltás egy menő marketinges pálya után. 

Mindig is szerettem a kreativitást, jó volt szépítgetni a szobámat, ám mivel inkább kitartó voltam mint tehetséges, ezért ez csak a hobbim maradt. Viszont üzleti életre való nyitottságom már igen hamar megmutatkozott. Alternatív gimnáziumba jártam, ahol tanultunk gyakorlati vállalkozást: 14 évesen céget alapítottunk, üzleti tervet írtunk, terméket gyártottunk, amit vásárokon árusítottunk, hogy az értékesített részvényekből befolyt kezdeti tőkénk minél jobban megtérüljön. A mi kis társaságunk engem választott vezérigazgatónak, és komolyan is vettem a feladatom: kijutottunk Máltára egy nemzetközi versenyre, év végére pedig a céges kassza is szépen felduzzadt, így a részvényeseink sem voltak csalódottak, szép osztalékot tudtunk nekik fizetni.

Vannak emlékeid a saját gyerekszobádról? 

Szerencsés vagyok, mert családi házban nőttem fel, és a gyerekkorom nagy részét a kertben vagy a szabadban tölthettem. Húgommal volt egy nagy, közös szobánk, terasszal, ami az utcára nézett, pont szemben a buszmegállóval. Ott ültünk kint, ettünk, játszottunk, figyeltük az embereket és lestük, arra járnak-e a barátaink. A gyerekszobám kedvenc része a gardrób volt, ami a tetőtéri szobánk egy sarkából lett kialakítva. Legtöbbször búvóhelynek használtuk. 
Persze amikor nagyobb lettem, minden vágyam az volt, hogy külön szobánk legyen a húgommal: én rendmániás voltam (meg még vagyok is…), míg Zsófi a káoszt kedvelte, ami sok nézeteltérést tud szülni két tinédzser lány között. A sors fintora, hogy akkor alig vártuk Hugival, hogy szétköltözhessünk, majd ahogy teltek az évek és felnőttünk, úgy kerültünk egyre közelebb egymáshoz, és mostanra egy házban lakunk, mindössze 2 emelet választ el minket egymástól, minden nap találkozunk, beszélünk, részt veszünk egymás életében, és a lányaink is imádják egymást.

babybimg_5

Kislányod, Luca Sára mennyire a harmónia híve? Úgy láttuk, az ő gyerekszobájában nem csak az anyukája, az az a te ispirációd feldezhető fel. Beleszól az őt körülvevő tárgyak, bútorok, párnák és egyebek kiválasztásába?

Luca Sára még nincs 2,5 éves, de már rettentő önálló, mindenről megvan a saját véleménye, amit nem röstell elmondani, sőt, sokszor kikövetelni is. Egyelőre a szobája berendezése még nem hozza lázba, bár a rendmánia genetikai jegyei már nála is felfedezhetők – így már ketten vagyunk a családban egy ellen. Viszont a szépérzéke komolyan fejlődik, nagyon nyitott és figyelmes, mindig megdicséri az új ruhámat, kiszúrja, ha új tárgy kerül az otthonunkba. Tanulmányozza, és ha tetszik neki, őszinte, elismerő szavakkal illeti.

babybimg_6

Mi a legnagyobb különbség te és a kislányod ízlésében?

Az, hogy neki a lila a kedvenc színe, én inkább a földszínek, természetes árnyalatok felé hajlok. De egyébként úgy látom, Luca Sára is érzi, érti a szépet, egyelőre szerencsére megúsztuk a klasszikus kislányi rajongást a rózsaszínért, habokért, csicsáért.

Hogy látod magad és a céged 10 év múlva?

A cég egy komplex baba-gyerek márkává fejlődik, saját tervezésű textileink lesznek, még többféle termék és újabb kollekciók, hogy minél több, különböző ízlésű, stílusú anyukához, apukához, gyerekhez szólhassunk. A kollekcióink viszont továbbra is kerülik a kliséket, a babyberry-hez társul egy egyedi, különleges világ, ebben előremutató. Szeretném, ha a márka külföldön is minél több családhoz eljutna, és remélem, a fejemben lévő milliónyi új termék ötletét is sikerül szép sorjában megvalósítanom, az eredeti márkafilozófiát mindig szem előtt tartva. Szeretném, ha a cég folyamatosan fejlődhetne, de egy bizonyos méreten nem szeretnék túllépni. Szeretnék mindig is közel maradni a vásárlóimhoz, az anyukákhoz, hogy érezzem, mire van szükségük.

babybimg_7

Ha mondjuk a püré kérne egy saját kollekciót, hogy látnál hozzá?

Először ismerkednénk, megpróbálnám feltérképezni a püré világát, hogy milyen értékek fontosak számotokra, mit szeretnétek megmutatni magatokból. Utána ehhez keresnék egy megfelelő tematikát, szín- és mintavilágot, biztosan terveznék hozzá valamilyen különleges terméket is, ami hozzátok illik. Ilyenkor mindig jön az ihlet, amibe beleszeretek, és az ad lendületet a további tervezéshez, a részletek kidolgozásához. De egy biztos: a tervezés interaktív feladat, ami közös gondolkodással, a mérföldköveknél komoly döntésekkel tarkítva zajlik, így ti sem úsznátok meg a munkát! 

 

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük hozzászólását.