A gyökértelen fa, az icipicire rajzolt apuka a sarokban, a hatalmas szörnyeteg a rajz közepén – ki ne ijedne meg, ha a gyereke rajzain ilyeneket látna? Rohanjunk azonnal pszichológushoz vagy próbáljuk meg kezelni a helyzetet? És a szakember mit lát ezekben a rajzokban? Deliága Éva gyerekpszichológussal beszélgettünk.

_MG_4874

– Mi van, ha a gyerek egyáltalán nem akar rajzolni?

– Előfordul ez is, ilyenkor ez az eszköz kiesik. De normális, átlagos esetben sűrűn látok gyerekrajzokat, hiszen a rajzok ma is a gyerekpszichológusok fő diagnosztikai eszközei közé tartoznak.

– Hány éves kortól lehet belőlük információkat kiolvasni?

– Ábrázoló rajzolás körülbelül 6-7 éves kortól értékelhető. Addig csak az derül ki a rajzból illetve a rajzolásból, hogy a gyerek hol tart a fejlődésben: hogy rajzol embert, milyen a ceruzafogása. Ezek nem tartalmi információk.

gyerekrajz_1

– Hogyan rajzoltatod a gyerekeket?

– Erre többféle mód van. Van úgy, hogy a gyerek jelzi, hogy szeretne rajzolni, és akkor sokféle eszköz áll a rendelkezésére a vízfestéktől a kenős festéken át a színes ceruzáig, de van nálunk gyurma, olló, színes papírok és egyéb eszközök is, amikkel alkotni tud. A másik vonal az, hogy mondok egy instrukciót, ami lehet nagyon tág: bármit rajzolhatsz, amihez kedved van, amit szoktál rajzolni, amit szeretsz – de gyakran valamilyen specifikus témában kérek rajzot, és ez is többféle lehet. Ezek tulajdonképpen tesztek, amelyeknek megvan a sztenderdizált változata a kiértékelés szempontjaival.

gyerekrajz_2

– Például miket kell rajzolniuk?

– Kérhetem a gyerektől, hogy rajzoljon egy családot, hogy rajzolja le a családját, rajzoljon egy állatcsaládot, vagy rajzolja le úgy a családtagjait, hogy mindenki valami rá jellemző dolgot csinál. Vagy képzelje el, hogy egy varázsló mindenkit elvarázsol a családban, és rajzolja le, és akkor azt kell lerajzolnia, hogy kit mivé varázsol.

gyerekrajz_3

– Ezek a rajzos tesztek tévedhetetlenek?

– A rajz soha nem tévedhetetlen, de legfőképpen én nem vagyok tévedhetetlen – viszont szerencsére nem egy rajzból kell összeraknom a gyereket. Először konzultálok a szülőkkel kétszer a gyerek nélkül. A gyerekkel találkozom csak a diagnosztikus szakaszban legalább ötször, ami alatt számtalan módon megnyilvánul, rengeteg különböző helyzetben. Az egészből alkotok egy benyomást, ennek egy pici része a rajz, és azon belül is azt mondjuk, hogy egy rajz nem rajz. Lássak valakitől három vagy négy családrajzot, és akkor lehet, hogy felfedezek benne valamilyen tendenciát, de akkor is az történik, hogy a szülők elé tárom, elmondom, hogy nekem ezért meg ezért ez a benyomásom alakult ki, mit szólnak hozzá – és a szülők is segítenek az értelmezésben. Soha nem az van, hogy én szótárszerű módon értelmezem a rajzot. Olyan nincs, hogy ha a figura a jobb keze kisujját fölfelé tartja ötvenfokos szögben, akkor az azt jelenti, hogy ő úgy érzi, hogy apa nem szereti őt. Erről nincs szó. Benyomások vannak és értékelési szempontok, amikből a szülőkkel együtt vonok le következtetéseket.

gyerekrajz_4

– Nagyobb, tizenéves gyerekeket is érdemes rajzoltatni?

– Igen, ők is rajzolhatnak. Vannak olyan tesztek, amelyek náluk is alkalmazhatók. Például a négy fa teszt nagyon érdekes: egymás után négy különböző fát kell rajzolni, és utána erről hosszasan lehet beszélgetni. Az egyik fa, a másik fa, a beteg fa és a varázsfa. Ehhez aztán nagy fantáziakörítés is járul, nem csak a rajz van egyedül. Ez egy projektív eljárás, ami azt jelenti, hogy a belső tartalmak kivetülnek, valamilyen módon megjelennek a rajzban, és ugyanígy a fantáziatartalomban is, amit elmondanak hozzá. Utána a beszélgetés közben együtt találjuk meg azokat a pontokat, amelyek szimbolikusak. Milyen érdekes, hogy ennek a fának az a betegsége, hogy… vagy az a varázsereje, hogy… És akkor általában van valamilyen párhuzam a saját életével, és erre jó rácsodálkozni.

gyerekrajz_5

– A kamaszok szívesen jönnek szakemberhez vagy csak egy újabb púpnak érzik a hátukra?

– Szerencsés esetben a kamasz motivált. Mondjuk egy ideje rosszul érzi magát, rossz a kedélyllapota, sokat sír vagy sok a veszekedés a családban. És ha a szülők ezt jól kommunikálják, akkor a kamasz azt fogja érezni, hogy ez tényleg segítség lesz neki. Ide ő jár. Nem a szülei járnak ide, hogy jól kibeszéljék őt, hanem ő maga. Ez egy különleges helyzet, hiszen egy kamasz életében a pszichológus különleges helyet foglal el. Én nem az anyja vagyok, nem az ismerőse, nem a tanára, nem a barátja, hanem a segítője, ő kizárólag azért jön ide, hogy segítséget kapjon. Én azért vagyok, hogy megismerje saját magát. És ezt ő érti.

gyerekrajz_6

– Az egészen kicsik viszont talán kevésbé. Nekik mit mondjunk, ha úgy érezzük, ideje szakemberhez fordulnunk?

– Ez mindig probléma, és mindig megbeszélem a szülőkkel , mielőtt elhozzák a gyereket hozzám. Először csak velük találkozom, és azt szoktam mondani, hogy a gyerek korának megfelelően, de maximálisan őszintén beszéljünk vele erről. Ha azt hiszi, hogy ez egy játszóház, ahova azért jön, hogy játsszon, akkor nem tudja kitenni a szorongásait és a félelmeit. Nem történik meg a folyamat, nincs meg a terápiás hatás. Ha nem merjük megmondani neki, hogy hova is megyünk valójában, akkor eleve ott van az egész mögött a hazugság, de legalábbis hímezés-hámozás, és egyébként ez a felnőtt-gyerek viszonyról is elmond valamit. Volt olyan szülő, aki annyira szorongott az egész helyzettől, hogy valami olyasmit mondott a gyereknek, hogy anya barátnőjéhez megyünk. Meg kellett beszélnem vele, hogy ez így nem jó. A gyerek nem hülye, észre kell vennie, hogy magázódunk, hogy a végén az anyja fizet nekem, hogy nem adunk puszit egymásnak… Az egész helyzetből kilóg a lóláb, ez így értelmetlen és hatástalan. Én a gyereknek egy nagyon fontos segítő személy leszek az életében, és ezt fontos tudnia. De természetesen nem azt kell megragadni, hogy kisfiam, elromlottál, már nem bírunk veled, most elviszünk valakihez, aki megszerel. Ez negatív attitűdöt, dacot és ellenállást vált ki a gyerekből, hiszen ezek szerint mindenki rendben van, csak vele van baj. Igazából mindig az egész családon van a hangsúly. Pszichológusi szempontból nagyon fontos a holisztikus látásmód: az egész családot kell megnézni, és abba kell beleilleszteni őt, nem szabad onnan kiragadni.

gyerekrajz_7

– A saját kisfiadat szerinted másképp látod attól, hogy gyerekpszichológus vagy?

– Ez egy furcsa kettősség. Nyilván óhatatlanul bennem vannak a azok a kompetenciák, amelyeket tíz év munka során megszereztem, általában rálátok a helyzetekre, és valószínűleg jobban belelátok abba, hogy mi miért történik. De otthon azért nem pszichológusként működöm. Viszont szerencsére sok gyerekpszichológust ismerek, és ha kell majd valami, tudok segítséget kérni : )

 

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük hozzászólását.