Torzonborz barátunk, LANCZKOR GÁBOR, aki költő, író (FOLYAMISTEN), zenész, és történetesen a balatonhenyei szomszédunk, második pürés szösszenete a gyerekrajzokról.

lulu_3676_OK

Dokumentált tény, hogy a huszadik századi festészet és grafika jelentősebb alkotói közül számosan merítettek ihletet és vettek kölcsön motívumokat abból a tartományból (az akkoriban primitívnek mondott afrikai népek művészete mellett), ahová a kisgyerekek rajzai tartoznak, és amely frappánsan körülírható bár, szigorúan vett stílusában mégis bajosan volna csak egységesíthető. Általában valamiféle ösztönösséggel reflektált elrajzoltságra, ebből következőleg főként figuratív képi motívumokra szokás itt hivatkozni, absztrakt művészek munkáinál (amennyire én tudom) kevésbé bevallott és dokumentált a gyerekrajzok hatása. Jackson Pollock az Egyesült Államok délnyugati részén élő indiánok homokképeiben vélte fölfedezni a maga-találta drip paint metodikus és szellemi előképét, nem kisgyerekek firkálmányaiban. 

Őrzök egy rajzot, amit a lányom egy éves, négy hónapos korában vetett papírra, a kevés olyan éjszakák egyikén, mikor egészen a hajnali órákig nem volt hajlandó elaludni. Azt gondoltunk, a foga jön. Átmentem vele a hálószobából a nappaliba. A hosszadalmas altatási kísérletek után úgy nyugodott meg, mint akinek megértették végre az akaratát, a szavakként meghatározott magyar nyelvű alakzatokat nélkülöző, ám felettébb expresszív közlését. Egy kék színesceruzát választott magának, és a félbehajtott A4-es papírra, amelyen halványabb, ritkás irka-firka látszott az előző napokból, rajzolni kezdett.

Lanczkor Gábor még a pürén

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük hozzászólását.