Van egy ház, fent a hegyen, hétárbocnyi magas fenyők tövében, nyikorgó kerítés mögött. Ott él Anna és Hanga. És ez az Eperfa-birodalom otthona, ahol a való életből nyerve formáikat a fajátékok születnek.

nyito

Mákosbejgli az asztalon, a kétéves Hanga összefirkálta pörgettyűk szanaszét, gombák és halak itt-ott, a doboztornyokban a hegyvidék madarai, a padlón pedig egy ajtótámasz, ami pont úgy néz ki, mint a Badacsony.

Úgy fogalmaztok a honlapotokon, hogy a játékaitok rólunk-rólatok mesélnek. A budai Hegyvidék és a Balaton ihlették őket.

Ide születtem, ebbe a budai kis utcába, ebbe a házba. A szüleim, akik már a gimiben eldöntötték, hogy együtt élik le az életüket, 23 évesek voltak, amikor ideköltöztek. Jó régen együtt élünk itt, ők legalul, az öcsémék középen, a mi családunk pedig idefenn.
Itt nőttem föl a XII. kerületben, zárt környezetben, mint egy burokban. A Balatonhoz pedig a gyerekkor édes-mézes emléke köt. A homok a lábujjaink között, az, hogy lángost lehet enni háromszor egy nap. Édesanyám sokáig keresett házat, mire Zamárdiban talált valamit. Valójában egy kidőlt-bedőlt kémény volt és sok kosz, de megláttuk benne a lehetőséget. Ott lenni az maga a csoda. Gyönyörű nekem a Hegyvidék, álomszerű a Balaton, minden ideköt, ehhez az országhoz, minden szeretetem, érzésem innen fakad.

He03

Anyukád keramikus, apukád pedig építész. Miben hatott rád a szüleid, családod látásmódja, alkotó lendülete?

Kevés tárgy vett körül miket, de azok annál szebbek voltak, erre ügyeltek a szüleink. Puritán módon, a letisztult vonalak fele terelgettek.

Milyen a viszonyod a saját tárgyaiddal?

Négy évig építésznek tanultam a műegyetemen. A rideg és merev környezet után az Iparművészeti Egyetem (MOME) igazi hazatérés volt. Ott szabadon kezelhettük a gondolatokat és a tárgyakat.
Megtanultuk, hogy az ember nem tud igazán hibázni, mert ha valami nem stimmel, akkor ki lehet javítani, át lehet rajzolni. Ha az a cél, hogy megtaláljuk a jó irányt, akkor sikerülni fog.

_MG_6181

A művészvilág is ad, adott egyfajta burkot, védelmet?

Igen. Különösen azért, mert a tárgytervezés még gyerekcipőben jár itthon. Én úgy látom,  a tárgytervezők nagyjából egy generációhoz tartoznak. Nyitottak, kíváncsiak vagyunk egymás munkájára, és segítjük a másikat. A minap az Ajándék Terminál (fiatal designerek karácsonyi vására) megnyitóján igazán büszke voltam arra, hogy egy ilyen közösséghez tartozom. És úgy láttam, a többiek is így vannak ezzel.

Milyen jelene és jövője van az általatok tervezett tárgyaknak?

A magyar piac pici és szűk. A tízmillió emberből nem mindenki érett még erre a születőben levő tárgyi kultúrára. Én a kortárs zenéhez vagyok botfülű, mert nem tanultam meg érteni, értelmezni. Ami Mozart után van, az nekem már nagyon furcsa. A környezetünkre is ekként vagyunk érzékenyek. Sokan megszokták a barokk, gótikus, neoklasszicista dolgokat, és a kortárs design sokaknak felkavaró, túl progresszív, túl letisztult, nehezen értelmezhető. Segítség kellene hozzá, hogy érthetővé váljék. Ez tanítható, ezért ebben nagyon nagy felelőssége van annak, aki ezért tehetne felsőbb szinteken. Jó lenne, ha nem úgy kezelnék az embereket, hogy „aki Tesco-újságokon nevelkedik, annak úgyis mindegy”.

_MG_6179

A körülötted lévő gyerekek szeretik a játékaidat?

Úgy látom, szeretik. De a gyerekek nagyon sok mindent szeretnek. Hangának is van olyan rettenetesen csúnya műanyag játéka, aminek pillangószárnyai vannak és zenél. Én például világéletemben vágytam egy ”én kicsi pónimra”.

Hogy jutottál innen az Eperfáig?

Szép lassan alakult ki bennem, hogy gyerekjátékokat szeretnék tervezni. Hanga születésekor még az eredetileg hobbinak indult Dombon-a-tanya játékokon dolgoztam. (Ebben a sorozatban a madáretetőktől a komatálakig sok minden készült. Bővebben ITT.) Aztán rájöttem, hogy a Balaton meg a Hegyvidék az, amiről én igazán mesélni tudnék. A lányom születésével megváltozott a látásmódom. Olyan más, finom részletgazdagság van ebben a gyerekvilágban.

201404042427w

Kikkel dolgozol az Eperfa-csapatban?

Berán Emese textilesként végzett a főiskolán. Mint autista gyerekét egyedül nevelő anyuka sokat nem dolgozhatott a szakmájában. Gyerekekre vigyáz, amikor ideje engedi, így találtam rá én is, és most már az összes textilkiegészítőt ő készíti a hálózsáktól a horgásztáskáig. Garbai Nórival már kétéves korunkban együtt hintáztunk a hegyen, általános iskolába is együtt jártunk, aztán egy osztálytalálkozón találtunk ismét egymásra. Annyira szereti a Balatont, hogy idén leköltözött Palóznakra. Füreden dolgozik, de hétvégenként feljár hozzánk az Eperfát csinálni. Közgazdászként végzett, és a marketing a feladata, de emellett úgy alakult, hogy elkezdett a játékokhoz verseket írni, méghozzá remekül. Minden egyes szetthez tartozik egy történet, így játék közben a szülők a képzelőerejük mellett a történetekre is támaszkodhatnak.

Mikor indult el a projekt?

Tavasszal kaptam lehetőséget arra a MOMÉ-tól, hogy részt vegyek egy kísérleti, egyéves inkubációs programban, amelyben nem pénzzel, hanem szakmai segítséggel támogatják a kiválasztott csapattagokat. Rám még a Dombon-a-tanya miatt gondoltak, először nemet is mondtam, de amikor kiderült, hogy ez egy „biankó lehetőség”, az Eperfával is foglalkozhatom, boldogan elfogadtam.

eperfa-1

Milyen problémával kellett szembenéznetek?

Úgy mentünk el augusztusban nyaralni, hogy ősz elejére minden rajzból születik egy igazi, kézzel fogható példány. De az asztalosnak kiadott megbízás ellenére októberig nem történt semmi. Az esztergályosunk tanácsolta, hogy lombfűrésszel is el lehetne készíteni a formákat. Teljesen véletlenül akadtam rá a mányi rehabilitációs központra, ahol fizikailag és értelmileg sérült emberek dolgoznak: fűrészelnek, szitáznak, szerelnek, csomagolnak. Összeismerkedtünk, és így történt, hogy kezdetektől ők készítik a figurákat. Nekik is vannak kedvenceik a kollekcióból, sőt elmondják a véleményüket is. Öröm ott lenni.

Milyen fával dolgoztok?

A játékok döntő többsége platánból készül, csodaszép erezete van, ráadásul ezt a fát nem feldolgozásra ültetik, hanem dísznek az út mellé. Ha kidől vagy elöregszik, akkor a 95%-át eltüzelik. Közel áll hozzánk a gondolat, hogy a fa egy kis része újjászülethet egy gyerekjátékban.

eperfa-4

A napokban, karácsony előtt jutottak el az emberekhez az első szettek. Mi a célotok?

Most mindenekelőtt azt szeretnénk tesztelni, hogy mekkora az érdeklődés. Választanák-e a szülők a külföldi Djeco, Janod vagy Brió termékek mellett ezt a gyereküknek.

Milyen játékokat kínáltok?

A halas szettben „valódi” balatoni halak találhatók: csuka, compo, sügér, sneci. Mágnesesek, háromfelé szedhetők. Össze-vissza keverhetők a darabok, és olyan festékkel készültek, hogy bátran szájba lehet őket venni. A háromévesnél idősebbeknek ajánljuk. Van madaras válogatás, és Hegyvidék szett is. A kismadarakat a Madártani Intézet egy ornitológusának tanácsai alapján rajzoltuk és színeztük. A Hegyvidék-összeállításban az állatokon kívül ott az Erzsébet-kilátó, amit mindenki tortának néz a formája miatt. De tervezzük már a Széchenyi-hegyi kisvasutat is.

eperfa-2

Mennyire versenyképes a kollekciók ára?

A szétszedhető halas 6600 forintba, a Hegyvidék szett 6400 forintba kerül. Az volt a cél, hogy a külföldi fajátékoknál kicsit olcsóbbak legyenek.

Szerinted mit szólnak majd a gyerekek?

Van egy elképzelésünk, mi játékot látunk benne, de hogy egy gyerek mit fog vele kezdeni, az most fog eldőlni. Ezekre a játékokra mindig úgy gondolok, hogy majd összekapcsolható lesz az otthon és a külvilág. Megtanuljuk, melyik madár milyen fajta, és kiderül, melyik falevelet szeretjük jobban.

eperfa-8

Folyamatosan bővítitek a kollekciót?

A tervezés és teremtés öröme minden pillatanban velünk van. Ez a mese nem csak mi hármunk meséje. Épp ez benne a jó, hogy ez mindannyiunk meséje. Tavaszra már hajót, kompot rajzolunk, szélzsákot varrunk, és készül az összes Svábhegyi Gyermekvasút is.

Mit szeretnél karácsonyra?

Boldogságot. A játékokkal és az országgal kapcsolatban pedig azt, hogy mások is vegyék észre azt, amit mi és a gyerekek: hogy micsoda örömet okoz, ha meglátjuk, milyen szépek a hegyeink, a madaraink, a tájaink. És mi mindannyian.

_MG_6168-2

 

 

 

Még nincs hozzászólás.

Minden vélemény számít!

Köszönjük hozzászólását.