Graffaló, Bot Benő és persze A majom mamája megunhatatlan kedvenceink. A remek rajzok mellett a szövegekért is odáig vagyunk. A könyvek hátoldalán mindenhol ugyanaz a név szerepel, fordította: Papp Gábor Zsigmond. Ezt a nevet leginkább dokumentumfilmes körökből ismerjük, ő készítette többek között a Budapest és Balaton retrót vagy a díjnyertes Kémek a porfészekben című filmet is.

pgzsw2_9486

Gyerekkorodban írtál verseket?

Persze, 9-10 éves koromtól egészen fiatal felnőtt koromig. De mivel apám is költő (SUMONYI PAPP ZOLTÁN) ezért némiképp ambivalens volt a viszonyom a költői léthez. Nem akartam rajta keresztül érvényesülni. Később az egyetemi éveim alatt a barátnőm lett TÓTH KRISZTINA (költő, író), akinek a tehetsége már akkor is kiragyogott és mellette beláttam, hogy nekem nem ezzel kell fogalkoznom. Mivel azonban Krisztával együtt jártunk Lator László műfordító szemináriumára, a fordítás megmaradt.

Több, mint egy tucat gyerekkönyv fűződik a nevedhez. Hogy találtak meg ezek a mesekönyvek? 

Alapvetően én találtam rájuk.  14-15 éves koromtól évente két-három verset fordítottam Milne Amikor még kicsik voltunk című könyvéből. Tíz évvel később megismertem az Írás kiadó vezetőjét, Sári Lászlót, az ő biztatására fejeztem be a könyv fordítását, így végül 1993-ban megjelent. Ez volt az első teljes kötetem. A nyolcvanas évek végén már jelent meg versfordításom Lermontov és Madelstam költeményeiből. Nem mintha olyan jó lettem volna oroszból, hanem azért, mert anyám, aki viszont jól tudott, készített egy nyersfordítást, én versbe írtam.

Hogyan dolgoztál?

Amikor az ember verset fordít, nem az idegen nyelvet kell birtokolni, hanem a magyart meg a versnyelvet. Így lehet olyan a fordítás, mintha azt eredetileg is magyarul írták volna. Pár évvel később találtam a Stevenson könyvet, a Gyerekkertet, amivel a Móra kiadót kerestem meg. 

Hogy ismerted meg a Graffalót? 

A kisfiam kapta meg angolul. Hatéves lehetett és nagyon élvezte, amikor az anyukájával együtt nyersfordításban olvastuk fel neki a mesét. Tulajdonképpen neki fordítottam le. De felmerült bennem, milyen jó lenne, ha magyarul is megjelenne. Akkortájt, 2005-ben összefutottam Müller Péter Sziámival, aki megemlítette, hogy Jonathan Miller könyvkiadó cégével szívesen megjelentetné a Graffalót.  Öt évvel később, a kötet nyomán keresett meg a Pagony Kiadó, hogy szeretnék rám bízni a teljes Julia Donaldson-sorozat fordítását. Szívesen vállaltam.

pgzsw_9519

Fordítói szempontból a gyerekirodalom komolyságra vagy lezserségre ösztönöz?

Komolyan veszem. Semmivel sem könnyebb gyerekverset fordítani, mint felnőttverset. Próbáltam mind a kettőt. Úgy vettem észre, hogy a gyerekek sokkal jobban megérzik, ha valami hamis vagy nem stimmel. Nem lehet őket átverni.

Keményen kritizálnak?

Igen. Főleg a fiam, hisz ő volt a legközvetlenebb kapocslatom ezzel a korosztállyal, amíg fel nem nőtt. A bírálat mellett pedig remekül észrevette a tévedéseket. A Graffalót akár közös fordításnak is nevezhetnénk.

Készülsz valamilyen módszerrel egy-egy fordításra? 

Nem, nekem ez egy játék. Olyasmi, mint a keresztrejtvényfejtés. Akkor jó, ha mindenhova a megfelelő szó kerül. Nagyon sok a variációs lehetőség, de mindig van egy optimális vagy jobb mint a többi. Akkor vagyok elégedett, ha sikerül minél optimálisabban megfejtenem ezt a keresztrejtvényt.

Kikéred édesapád véleményét? Büszke rád vagy inkább kritikus? 

Kezdetben még kikértem, de most már nem nyaggatom ezzel. Pedig biztos szívesen elmondaná a véleményét. Büszke arra, hogy meséket fordítok, hisz ő is írt fiatalkorában verses mesejátékokat. Ezekből rádiójátékok is készültek, az unokáinak berakja őket cédén egy-egy hosszabb utazáson. 

A versekhez fontos jó ritmusérzék a filmes vagy a táncos rutinodból jön? 

Nem tartom magam nagy táncosnak, csak hobbim a tangó, sohasem voltam jó a zenében, nem volt olyan jó hallásom. A válaszért inkább a gyerekkoromhoz kell visszanyúlni, amikor sok verset olvastam és írtam, ezért valahogy belém ivódott, hogy azt szeretem, ha valami szépen cseng-bong, akár a ritmusra, akár a rímekre gondolunk. A János vitézt, a Toldit és az összes Arany balladát viszonylag hamar elolvastam, illetve felolvasták nekem a szüleim. Ezek komoly formaművészettel megírt művek. De Weöres Sándor verseit is említhetném, amelyek ráadásul nem is gyerekversek! A “Fut, robog a kicsi kocsi, rajta ül a Haragosi” sorait eredetileg ritmusgyakorlatnak szánta, azt próbálta ki, hogy tud-e olyan verset írni, amely csupa rövid szótagból áll. Vagy olyat, ami csupa hosszúból: “Éj-mélyből fölzengő csing-ling-ling száncsengő”. Aztán olyan jól sikerültek, hogy ma már minden hároméves fújja ezeket. Személyesen is ismertem Weöres Sándort. Kétéves koromban írt nekem egy verset. A Bóbitát azzal dedikálta, hogy “Papp Gábor Zsigmondnak, kit Ribizlinek mondnak ajánlja e pár sor verset Weöres Sándor”. A szüleim ugyanis így hívtak, mert olyan pici voltam, mint egy ribizli.

bobita_1969

Nemsokára bemutatják első tévéfilmedet, a KETTEN PÁRIZS ELLENT. Miért egy ifjúsági regényből forgattál filmet?

Huszonöt éve, mikor a háború után először megjelent Vaszary Gábor Ketten Párizs ellen című könyve, az egyik kedvencem lett. A családunkban is fontos könyv, anyámmal és öcsémmel rendszeresen idézgetni szoktunk belőle, Az öcsém pedig írt a párizsi egyetemi élményeiről egy könyvet, aminek azt a címet adta: Pimasz úr Párizs ellen. 

Ha újra rendezhetnéd a gyerekkorodat változtatnál rajta valamit vagy változatlanul hagynád?

Alapvetően én mindig azt gondoltam, hogy nagyon boldog és kiegyensúlyozott gyerekkorom volt. A szüleim sok mindent megmutattak nekem, állandóan utaztunk: Csehszlovákiába, Jugoszláviába, ahová lehetett. Itthon minden tavaszi szünetben végigjártuk a múzeumokat, templomokat, akkor persze nagyon utáltuk ezt, de valahogy mégis beépült. Én is megpróbáltam a saját gyerekemmel, de nagyobb ellenállásba ütköztem.  Azért szeretném hasonlóképp nevelni és hasonló dolgokat átadni neki, mint amilyeneket én kaptam. 

Mit tanácsolnál a többi szülőnek? 

Azokat a könyveket olvassák fel a gyerekeiknek, amelyek nekik is nagy élményt okoztak. 

Megosztanál velünk még valamit magadról, amit nem tudhat rólad a közönség?

Húsz év kihagyás után újra elkezdtem vívni. 28 éves koromig vívtam itthon és Olaszországban is. Most újra komolyan edzek, és beneveztem a májusi porecsi veterán Európa bajnokságra. 

 

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük hozzászólását.